Ez a csodálatos hangszer több mint 40 éve lépett be az életembe, és egy örök szerelem lett… már a kezdetekkor elvarázsolt a hangja és a kecses, elegáns, ám mégis erőteljes alakja…
Már több, mint nyolc éve, hogy egy kedves barátom – aki szülésfelkészítő programokat tart – megkeresett, azzal a gondolattal, hogy játszanék-e a várandósoknak. A kiindulópont egy videó volt, amelyben egy moldáv hárfaművész, Alizbar leendő anyukáknak muzsikált, egészen különleges módon…
Az első pár alkalom meghatározó volt: a várandósok reakciója meglepő és csodálatos is volt egyszerre – sosem gondoltam, hogy ilyen mély érzelmeket tudok előhozni az emberekből, pusztán a hárfajátékommal… könnyek és mosoly, hála és szeretet mind jelen volt egy-egy „előadás” után…
Később már nemcsak a várandósok, hanem mások is kipróbálták ezt a hárfás programot: apukák, akik a párjukat kísérték… jöttek újra a mamák, immár karjukban a pici babával… nagymamák, mert egyszerűen kíváncsiak voltak…
1985 óta tanítok zeneiskolában, először szolfézst és emelt óraszámban éneket, 2003 óta már hárfát is. Az eltelt évek alatt sok növendék megfordult a kezem között, jó néhányan zenei pályára léptek, vagy amatőr muzsikusként a hangszeres zenélést a hivatásuk mellett gyakorolják. Nagy örömömre szolgál, hogy ebbe a döntésbe én is besegíthettem azzal, hogy ifjú korukban sikerült velük megszerettetnem a komolyzenét és a hangszeres játékot.
1986-ban végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma már Egyetem) Zeneiskolai Tanárképző Intézetén hárfa-, szolfézs- és ált. isk. énektanár szakon. Hárfázni a Zeneiskolában Gábos Ilona tanított, majd a Bartók Konziban és a Tanárképzőben Mercz Nóra tanítványa voltam.
A Női váltó írt rólam egy kedves, személyes cikket 2019-ben. A gombra kattintva tudod megtekinteni:
Minden édesanya útja egyedi, és a közös pillanatok teszik igazán különlegessé a babás programot. A hárfa lágy rezgése nemcsak a kismamákat, hanem a babákat is megnyugtatja, harmóniát és békét hozva a mindennapokba.
„Az ember nem egyéb, mint egy élő hárfa, melyen a sors keze, a nótáit játssza”
Zsuzsa